Sacrum Imperium

Útjára indítjuk – egyelőre csak interneten – a „Sacrum Imperium” megnevezésű folyóiratunkat.

Jelen folyóirat az általunk alapított „KARD–KERESZT–KORONA SZÖVETSÉG” – Traditionalis Ultradextroconservativ (Ultrajobboldali Ultrakonzervatív) Imperio-Monarchista és Monarcho-Legitimista Egységfront szervezeti megtestesülése – ideologico-politológiai és politikai orgánumának tekinthető.

Folyóiratunk és Szövetségünk, akárcsak arcvonalszerű mozgalmunk, az elgondolható legszélsőségesebb jobboldaliság ultrajobboldali-ultrakonzervatív imperio-monarchikus változatát vállalja fel és akarja képviselni. Ebből következik, hogy a vulgáris szélsőjobboldaliságot – amely többnyire ellenbaloldaliság (főként szélső-ellenbaloldaliság) által érintett –, inkább elutasítjuk, s csak végső kiélezettségű helyzetben vállalunk képviselőivel politikai-taktikai, esetleg politikai-stratégiai összefogást.

Az Edmund Burke, ám még sokkal inkább Louis Gabriel Ambroise, Vicomte de Bonald és Joseph Marie Comte de Maistre, valamint Clemens Wenzel Lothar Nepomuk Fürst von Metternich-Winneburg nevével társítható egykori konzervatív jobboldaliság jelenkori adaptációja lenne az, ami a legközelebb áll hozzánk.

A 20. század jobboldali ideologiko-theoretikusai közül elsősorban Julius Evola, a talán legkiemelkedőbb tradicionális szerző-gondolkozó neve említhető és említendő. Julius Evola az, aki a 20. században elsőrendű útmutató minden történeti-történelmi és metapolitikai távlatai miatt is – minden politico-politológiai és politikai kérdéskör megítélésében. Ugyanakkor Othmar Spann és Taras von Borodajkewycz, valamint Carl Schmitt, továbbá – egészen más szempontoknak megfelelően – Rudolf Pannwitz elgondolásai sem mellőzhetők. Persze még sok név lenne említhető, s erre majd idővel minden bizonnyal sor fog kerülni a „Sacrum Imperium” közlendő írásainak keretében.

Állásfoglalásunk mindenekelőtt és -felett m e t a p o l i t i k a i, összehasonlíthatatlanul inkább, mint politikai, s még sokkal inkább, mint főként vagy éppen kizárólagosan politikai. Ez kifejeződik abban is, hogy az apoliticitást éppoly jogosultnak minősítjük, mint a politicitást, sőt, a politicitás előtérbe helyezése mellett az apoliticitás háttérben való meg- és fenntartottságát – a lényegi metapoliticitás elveinek alárendelten – szinte kötelezőnek tekintjük.

A metapoliticitásnak, éppúgy, mint a tradicionális ultradextro-konzervativitásnak és imperio-monarchicitásnak – legfőbb sajátossága, sőt lényege a s p i r i t u a l i t á s primátusának érvényesítésére irányuló törekvés. Enélkül nincs és nem is lehet sem igazi metapoliticitás, sem igazi politikai ultra-jobboldaliság.

A „Traditionalitas Spiritualis et Metaphysica” – bázis-princípiumaira alapozódó létszemlélet a metapolitikai, majd ebből következően – politikai világnézetünk elvi-szellemi fundamentuma. Ettől eltérő alapfelfogást nem fogadhatunk és nem is fogadunk el senkitől, aki Szövetségünkhöz, mozgalmunkhoz és a „Sacrum Imperium”-ban lefektetett alapelvekhez, a folyóiratunkban közölt cikkek, tanulmányok szellemiségéhez kívánnak csatlakozni.

Az általános-közönséges szélsőjobboldaliság és a konvencionális jobboldali konzervativizmus – bár szélsőségesen kiélezett helyzetekben mindkettő természetes szövetségesünk – számunkra a lehető legcsekélyebb irányadó jelentőséggel sem bír.

A fascistid-fascistoid és a nacionálszocialista-nacionalsocialistoid pártok és mozgalmak vagy irányvonalak a szemünkben sem a múltra visszatekintve, sem a jelenre figyelve, sem pedig a jövőre nézve: nem voltak ellenségeink, most sem azok és a jövőben sem lesznek-lehetnek soha. A politikai józanság körében maradva az ilyen irányzatoknak és követőiknek hasonlóképpen kellene gondolkozniuk, vélekedniük rólunk: mi sem lehetünk ellenségek az ő szemükben, ők sem viseltethetnek ellenségesen irántunk. Ez remélhetőleg így is lesz. Arról persze szó sem lehet, hogy ideologico-theoretikai útmutatást kérjünk vagy akárcsak el is fogadjunk bármilyen részről, függetlenül attól, hogy élénken érdeklődünk – kivétel nélkül – minden létező, és főleg minden jobboldali ideológia iránt. Mi mindent figyelembe veszünk, de kizárólag önnön elveinket követjük.

Az (elsősorban) európai új-jobboldal iránt különösen érdeklődünk, s ennek az ultrajobboldali – főként az evolianus elvek felé nyitott ultrajobboldali – szárnyával kívánjuk felvenni, tartani és ápolni a szellemi, ideológiai és politikai kapcsolatainkat. Az ilyen beállítottságú vonalakkal idologico-theoretikai egyeztetésekre is készek vagyunk –, s a „Sacrum Imperium” pedig nyitott arra, hogy az ezen irányvonalak szerző-gondolkozóinak a cikkeit, tanulmányait közölje, sőt, megragadva az alkalmat, külön kéri is őket, hogy tiszteljék meg soraikkal a „Sacrum Imperium”-ot.

Az új-jobboldal evolianus értelemben ultrajobboldali irányvonalával-irányvonalaival – minden más vonalnál inkább – örömmel vagyunk hajlandóak együttműködni, noha együttműködésre minden élitisztikus, ultra-jobboldali–ultra-konzervatív módon és felfogás szerint szélsőjobboldali irányzattal késznek nyilvánítjuk magunkat.

Már itt – a kezdetek kezdetén – kinyilvánítjuk, hogy mi senkit és semmit nem követünk önnön elveinken kívül. Sok mindent figyelembe veszünk, és sokakat tisztelünk – némelyeket egész messzemenően tisztelünk –, de nem követünk, főképpen pedig a „jó követő” értelmében nem követünk. Soha nem fogadunk el kioktató helyreigazításokat arra vonatkozóan, hogy miképpen kell gondolkoznia egy igazi, valóságos jobboldalinak, bár reméljük, hogy erre nem is kerül sor. Ezt mi is csak akkor tesszük meg, ha egy szorosan közénk tartozó bajtársunk térne le a szerintünk meghatározott és kijelölt útról.

Állásfoglalásunk néhány jelentős vonatkozásban határozottan különbözik a nacionálszocialista-szociálnacionalista irányzatok, pártok, mozgalmak, szövetségek és ezek híveinek-tagjainak a felfogásától. Egyfelől mi nem vagyunk a „Führerstaat”-szerű quasi-köztársasági államforma hívei. Kizárólag az „Imperium Monarchicum Autocraticum et Theoreticum Absolutum” és az „Imperium Monarchicum Ordinarium Feudale Aristocraticum” organikus egységét fogadjuk el adekvát államformaként, semmi mást. Olyant, amelynek a csúcsán egy történelmi dinasztiából származó monarcha (császár, király, uralkodó vagy nagyherceg, uralkodó herceg, nagyfejedelem, fejedelem) áll, vagy ha nem lenne minden tekintetben méltó monarcha, uralkodónak (Herrscher-nek) esetleg uralkodó kormányzónak kellene az állam, a birodalom csúcsán állnia.

Másfelől – és ez is igen fontos – a „principium statuale” – vagyis az államisági alapelv – messze előzi szemünkben az egyébként szintén jelentős „principium socialé”-t, a társadalmi alapelvet. A szemléletünk imperiális és statuális, és csak messze ez után szociális, noha így is sokkal szociálisabb, mint bármiféle baloldali-szélsőbaloldali vagy ellen-baloldaliságtól áthatott jobboldali-szélsőjobboldali szocializmusé.

Mi a feudalitásban (feudalizmusban) látjuk azt a statuális-szociális-ökonómiai formát, amely – abszolút monarchisztikus kontroll alatt – minden másnál harmonikusabb benső rendet biztosít egy országon-birodalmon belül. Ennek a megvalósítását egy hosszantartó – a feudalizmus fokozatos visszaállítását célzó – folyamat keretein belül kellene véghezvinni – összeurópai méretekben.

A „Sacrum Imperium” – mint a „KARD–KERESZT–KORONA SZÖVETSÉG” – nem ellenség-képekben gondolkozik, de – nyilvánvalóan – tisztában van azzal, hogy „Photismokrateiá”-val szemben a „Skotasmokrateia” erőit miféle történelmi-politikai háttérerők képviselik. E tekintetben jóformán minden jobboldali irányzat egyetért.

A „Skotasmokrateia” és „Skotasmokratismos” vonatkozásában jóval tágabb perspektívában kell szemlélnünk a folyamatokat és összefüggéseket, semhogy a „Latomokratismos–Ioudaiokratismos” összefonódásnál megmaradjunk, függetlenül attól, hogy ennek az összefonódásnak a jelentősége – szerintünk is – alig mérhető hatalmasságú. A Skotasmokratismos minden meglévő és lehetséges megnyilvánulásával szembe kell fordulnunk – és ezt meg is tesszük.

A baloldali, az ellenbaloldali és az ellen-baloldaliság által áthatott jobboldali–szélsőjobboldali sovinisztikus nacionalizmus sem tartozik a velünk szolidáris erők hordozói-képviselői közé, és mi sem vállalhatunk semmiféle szolidaritást ezekkel. Ezek szintén a sötétség reprezentációi, amelyekkel szembe kell szállni, támadva és védekezve. A baloldali internacionalizmus és baloldali kozmopolitizmus sötétség-reprezentáns volta közismert és nyilvánvaló.

A „Sacrum Imperium” és a „KARD–KERESZT–KORONA SZÖVETSÉG” a parlamentáris demokráciát szánalmasnak és nevetségesnek, visszatetszőnek tekinti. Az uralmat és hatalmat nem parlamentáris úton kell birtokba venni. Ugyanekkor az „alkotmányos rend erőszakos megdöntését” is elvetjük mint lehetőséget. Soha nem voltunk, nem vagyunk és nem leszünk hajlandóak az „alkotmányos rend erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedés”-ben részt venni, ilyesmit kezdeményezni, előkészíteni, vezetni vagy bármiféle módon támogatni. Az ilyesmi képtelenség és reménytelen vállalkozás.

A hatalom és uralom adekvát birtokbavétele csak világméretekben, de legalábbis összeurópai méretekben gondolható el – másképpen semmi módon.

A „Pán-Európai Államszövetség”-nek – ha egyszer létrejönne – csak akkor lehetnénk a hívei, ha ez tradicionális értelemben vett Birodalomként jönne létre, vagy legalábbis ez alakulása ilyen irány felé mutatna. Így inkább az ellenzői vagyunk a pán-europizmusnak, ellenzői és talán ellenségei is, de nem végletes ellenségei. Igazán jobboldali – vagyis szélsőjobboldali – berendezkedés Európán belül csak akkor lesz, ha ezt egy szuperhatalom valósítja meg, s ez itt nem lehet más, csak a teljes Európa, vagyis a Páneurópai Államszövetség; amely átalakulhatna a Monarchiák Monarchiájává. Egy szuperhatalom ellen nem léphetne fel egy még ennél is hatalmasabb szuperhatalom vagy globális hatalom sem. A Páneurópai Államszövetséget nem lehetne térdre kényszeríteni sem gazdasági ellenintézkedésekkel, sem katonai fenyegetéssel.

Ezért nem értünk egyet bizonyos vulgáris jobboldali vagy szélsőjobboldali pártok, mozgalmak, szövetségek, frontok és irányzatok páneurópa-ellenességének hisztérikus felfokozottságával. Szerintünk nem kell küzdeni még egy merőben elfogadhatatlan és csakis elutasítandó Páneurópai Államszövetség esetleges megvalósulása ellen sem. Ha pedig megvalósul és megszilárdul, akkor fel lehet és fel kell venni a benső harcot, de nem a megszüntetése, hanem a gyökeres átalakítása érdekében, mégpedig az államszövetség valamennyi államában-országában egyszerre és összefogva.

Persze nem biztos, hogy a Páneurópai Államszövetség egyáltalán megvalósul, ha pedig mégis megvalósul, egyáltalán nem biztos, hogy az összeurópai „Revolutio Conservatrix Ultradextra” is megvalósul, de még az sem, hogy egy „Revolutio Indestructrix Extremodextra” létrejönne.

A „Sacrum Imperium” egyelőre csak az interneten jelenik meg, és – corpusát tekintve – csak magyar nyelven. Ezen azonban rövidesen változtatni szándékozunk.

A „KARD–KERESZT–KORONA SZÖVETSÉG”, noha Magyarországon jött létre és vannak kimondottan magyarországi, magyar vonatkozású céljai, Magyarországon messze túlmenően összeurópai és – ezen is túlmenően – geoglobális missziót határozott meg önmaga számára.

A Sötét Korszak – a Kali-Yuga – lezáródási fázisának a végén kísérletet kell tenni – részben a méltó bevégzés, részben és főként az Új-Aranykor megvalósulási milyenségének pozitív befolyásolása érdekében, oly módon, hogy minden lehetséges eszközzel erősíteni próbáljuk a „Revolutio Conservatrix Ultradextra” és/vagy a „Contrarevolutio Conservatrix Ultradextra” megvalósulását geoglobális, de legalábbis összeurópai méretekben. Ez olyan cél, amelyre törekedni – elsősorban spirituális szempontból – még akkor is messzemenően érdemes, ha nem járna külső sikerrel, sőt még akkor is, ha kimondottan külső bukás kísérné. Ezt természetesen el kell kerülni, de – minthogy teljesen nem zárható ki – mindenre, tehát erre is fel kell készülni.

Az általunk képviselt irányvonal egyrészt ősi és mindig jelenvolt irányvonal, másrészt egészen új, és – rokonirányzataival együtt – a legújabbak és legeredetibbek közé tartozik. Koherens, konzekvens és konstruktív produktivitásunkkal biztosíthatjuk szövetségünknek a megérdemelt előkelő helyet.