Közismert az a tradicionális időfogalom, melyben a modern pusztán lineáris és tévesen fejlődést látó szemlélettel szemben, a ciklicitás jelenik meg. A különböző tradiciók más-más megfogalmazásban beszélnek a ciklusban egymást követő korszakokról, mégis lényegileg és principiálisan ugyan azokat a minőségeket állapítják meg a ciklus egy-egy fázisának vonatkozásában. Ez alapján beszélhetünk pl. arany-, ezüst-, bronz-, és vaskorszakról. Ismert tény, hogy a mai világ a tradiciók szerint a vaskorszakban, más megfogalmazások szerint a sötét-korban, vagy ‚Kali-Yugá’-ban, méghozzá a korszak végén – ha nem is a legvégén – helyezkedik el.(1) A tradiciók szerint tehát a fejlődés demagóg elméleteivel szemben hanyatlásról kell beszélnünk, és távlatilag a történetileg felfogható jövőben sem várható más, csak egyre fokozódó ütemű hanyatlás.
E hanyatlás a teljes kozmoszt érinti, de elementáris erővel a földi ember szellemi niveau-jának zuhanásában figyelhető meg, amely mára olyan sebességet ért el, hogy jelei akár évtizedes sőt néhány éves időtartamú megfigyelésekből egyértelműen megállapíthatóak.
Elképzelhetőek 'lucidum intervallum'-ok, olyan rövid időszakok, ahol az egyetemes összeomlás üteme lassul, vagy bizonyos területeken akár valamilyen mérvű javulás is lehetséges, ami azonban a "fejlődés"-nek képzelt tendencia alapvető irányát, a zuhanást és felbomlást nem módosítja.
Rögtön hozzá kell fűzni, hogy mindez nem jelent totális determinációt, hiszen a szellem (pneuma) lényege szerint szabad, és determinálhatatlan, így mindennek, aminek dominánsan szellemi vezérlése, metaphysikai bázisa van, és nem kizárólag a kozmosznak alávetett – tehát önnön benső utamra és végső soron abszolút értelemben vett Önmagamra – nincs és nem lehet meghatározó hatással.

A hatalom birtoklásával kapcsolatban megfigyelhető hanyatlás, mely pontosan a ‚Kali-Yuga’ erőinek feltörésével és érvényesülésével áll összefüggésben, ultrajobboldali körökben szintén közismert. A hatalom egyre alacsonyabb kasztok kezébe kerül. Azok a legújabbkori ideológiák és pseudo-ideológiák, amelyek a 20. században, főként a második felében, világszerte hegemonisztikusan érvényesülni tudtak, mind a legalacsonyabb, a negyedik kaszt, a szolgák, az arctalan tömeg kasztjának uralomra jutását tűzik ki céljukként. Ide tartozik a demokrácia, a liberalizmus, a kommunizmus, és az anarchizmus, illetve a legújabb "ideológia-mentesség" ideológiája is. Mindazonáltal, minthogy gyakorlati kivitelezése lehetetlen, ez mind a mai napig nem valósult meg maradéktalanul – még a kommunista-bolsevista őrjöngésben sem. Jelenleg a harmadik rend, azaz a polgárság (vaisja-kaszt) residuuma, egy végsőkig degenerálódott, semitizálódott, és aljassá vált réteg bitorolja a hatalmat.(2)  Az itt felvetett kasztanalógiák kérdése tulajdonképpen külön tanulmányt érdemelne, mindenesetre annyit meg kell jegyezni, hogy a ma érvényesülő "harmadik-rend" és a tradicio világában megjelenő "vaisja-kaszt" csak felületi értelemben analógiái egymásnak. A tradicionális államban megjelenő "vaisja" a maga polgári-gazdasági szerepe mellett papi funkciókat is hordozott, és a fensőbb (árja) kasztok körébe tartozott. Előkelő helyzete valóságos qualitásokon alapult, és abból az organikus államberendezkedésből származott, ahol a gazdasági tevékenység (vagy akár a pénz) megtalálta a maga tradicionális és konstruktív szerepét. Guénon említi meg, hogy "...számos tradició úgy beszél a pénzről, mint ami 'spirituális befolyással' rendelkezik..."(3)  illetve leírja azt a 'profanizációs' folyamatot, amelynek végén megállapítható: "ma már senki sem képes felfogni, hogy a pénz valami mást is tud képviselni, mint egyszerű mennyiséget."(4)  Más megközelítésben a pénz azt az önmagában minőségtelen és ezért értéktelen potencialitást szimbolizálja, amely -– pontosan szubsztancia-természete miatt – bármilyen minőséget képes felvenni. Ezáltal válhat képessé az államot alátámasztó materiális síkok vitalitásának fenntartására.
Ha kozmikus analógiákat keresünk a vaisja-kaszt a holddal áll analógiában. Ennek az égitestnek a legfőbb tulajdonsága, hogy a szoláris fényt közvetíti; tehát tükre csupán – és nem forrása – minden szellemiségnek. A vaisja számára a két felette álló kaszt adja meg azt, amit a Holdnak a Nap(5).
A mai harmadik-rend azonban az eredetinek a diabolikus ellentéte és karikatúrája. Ahogyan a Hold elfordulva a Naptól (újholdkor) sötétté válik, vagy méginkább amikor magát a Napot is eltakarja (napfogyatkozás), úgy fordult el a harmadik rend a két legfelsőtől, és tette magát a hatalomban azzá, ami a másik két fenső kaszt volt korábban; az uralmi struktúrában ezzel tartós 'napfogyatkozást' idézve elő. Az ilyen módon démonivá vált polgárság föld felé fordultságában a pénznek is valódi hatalmat akar adni, de annak jelenlegi minőségtelen alaptermészete miatt ez is csak démoni eszközökkel lehetséges: a pénzt  funkciójának betöltése közben mesterségesen gátolják; így ahelyett, hogy a cserét elősegítő tényező lenne, azt valamilyen mértékben mindig a lehetséges optimumnál nehezebbé  teszi, ezáltal kap látszat-értéket, látszat-létet és látszat-minőséget, és valóságosnak gondolt látszat- illetve ellen-hatalmat.

Az utóbbi 8-10 év során Magyarországon szemünk láttára fejlődött ki a korábbi polgárság romjain ennek az osztálynak a jellemző új képviselője, egy olyan típus, amely életvezetésében azt a destruktív, irracionális és mégis logikusnak tűnő értékrendszert juttatja érvényre, mely első látásra politikailag közömbös módon nyilatkozik meg. Ez utóbbi megállapítást az támasztja alá, hogy ez a típus nem csak a baloldalon, hanem akár a szélsőjobboldali körökben is megtalálható.
Míg a negyedik kaszt az életvezetése tekintetében semmiféle értékrendszert nem állít, ilyesmiről nem tud, és nincs is igénye erre, a jelenleg domináns harmadik rend – tagjainak intelligenciájához mérten öntudatosan vagy kevésbé öntudatosan – megvalósít valamiféle értékrendszert, ami valójában és minden szempontból ál-értékeken alapszik.
Ha röviden akarjuk megfogalmazni, a gazdasági haszon mindenek felettiségét hirdetik. Ez azonban ma nem pusztán valamiféle elméletet jelent, hanem olyan, az élet legkülönbözőbb területeire kiterjedő értékrendszert, melynek végső motivációja a gazdasági haszon és érdek. Magyarországon a viszonylag friss típus elé a nyugat-európai párja kerül követendő mintaként, egyáltalán nem alaptalanul, mindazonáltal ami itt megvalósulni látszik, az vegytisztaságában felülmúlja a nyugati megfelelőjét is.
Alapvetően jellemző erre a típusra, hogy a gazdasági haszon, mint hosszú távon mindennel kapcsolatba kerülő és kapcsolatba hozott tényező – ezen belül elsősorban a saját haszon szem előtt tartása – az, ami az életet szervezi. Reális csak az, ami a gazdasági hasznosság szolgálatában van. Ez odáig fajul, hogy ez ad értelmet még az erkölcsi, kulturális és egyéb értékeknek is az életben(6) , s így lassan az élet minden területe ennek rendelődik alá. Az ember okos és logikus viselkedése – e típus értékrendszere szerint – akkor valósul meg igazán, ha a saját gazdasági haszon mindenütt és mindenek előtt szem előtt van tartva, és nincs semmilyen más érdek, ami a gazdasági hasznosságot előzné.
Tulajdonképpen (abszurd kifejezéssel) egy az életbe tökéletesen átültetett 'magán-szocializmus'-ról van szó, ami semmi mást nem ismer csak a "magán javakat". A szokványos értelemben vett 'szocializmus' egyébként csak abban különbözik ettől, hogy eszerint az lenne üdvös, ha a "közjó" kerülne rangsorban a "magánjó" elé. Amellett, hogy indítékai ugyanolyan alacsonyrendű rétegekből fakadnak, mint a jelenlegi individualista-egoista típus indítékai, még a tömeg-individualitás legitimizáló demagógiájának proletár eszméjét is megpróbálják e kérdésbe beolvasztani. Ha azonban ennek 'nemzeti-szocializmus' változatára tekintünk, semmivel nem kapunk különb eredményt az előző kettőnél. A két szélsőség között helyezkedik el, ahol a tömeg fogalma olyan csoportra korlátozódik, melynek 'nemzeti' jellege miatt valahogy mégis az egoizmus tud érvényesülni(7) .
Félretéve a nemzeti és egyéb szocializmusokat és pusztán az indítékokra koncentrálva az első őszinte pillantásra kiderül, hogy amit ennek az életstílusnak hívei oly logikusnak hirdetnek, az valójában egy pseudo-logika, melynek nincs valódi érvénye. Kiderül ugyanis, hogy a gazdasági haszon sem bír önmagából fakadó minőséggel, és mögötte mindig valamilyen további értéknek kell lennie, hogy a hasznosság eldönthető legyen – meghatározható legyen, hogy tulajdonképpen mi miért hasznos.
Látható tehát, hogy ennek az életformának végső alapja olyan valami, ami nem hordozza önmaga okát, mindig valami szerinti – secundum quid. Ha viszont a háttérben ezt a meghatározó pontot próbáljuk feltárni, ez mindig homályban marad; vagy nincs is tudatosítva, vagy titokban van tartva – de ennek ellenére meghatározó marad.
Ma a mai degenerált polgárság nem tűr maga felett semmilyen tekintélyt, nincs sem papság (bráhmana-kaszt), sem arisztokrácia vagy nemesség (ksatrija-kaszt). Az államban és az életben nincs fensőbb vonatkoztatási pont. A gazdasági haszon ál-értéke öntörvényűvé, öncélúvá próbál válni, hogy ne legyen szüksége fensőbb törvényre; de mivel mégis mindenképpen szüksége van valamilyen önmagán kívül álló meghatározó erőre, a fensőbb törvényt elutasítva a démoni erők kezébe kerül, mániák "vezetése" alá kerül, és teljességgel ismeretlen és ellenőrizetlen célok szerint határozódik meg. Így végső soron a Satan – vagy az ő szolgáinak – szolgálatába vetődik, és annak ellen-uralmát hozza közelebb.
Miután a két fensőbb kaszt eltűnt a hatalombirtoklásból, így ássa meg lassan és öntudatlanul a harmadik rend maradványa a saját sírját is, hogy az összeomlás teljes lehessen. Így válik a gazdasági haszonra alapozott élet mindenképpen a baloldal eszközévé.
 
 

Lábjegyzetek:
(a szövegtörzsbe visszatérhet a VISSZA (BACK) gombbal)

1)  bővebben lásd: László András: Tradicionalitás és létszemlélet (Kötet kiadó, 1995) 197.o.
2)  Egyébként Magyarországon a jelenlegi kormányzat és pártja önmagát kimondottan e rend képviselőjeként definiálja.
3)  René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei (Szigeti) 99. o.
4)  u.o. 100. o.
5)  vagy az előző gondolathoz visszakanyarodva: amit a pénznek az árú.
6)  Ha valaki ma kinyit egy magyar nyelvű napilapot, mindenütt megtalálhatja erre a konkrét példákat
7)  Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy a hitleri német nemzeti-szocializmusban mindez meglehetősen nominális szinten jelent csak meg, és a valóság ennél sokkal pozitívabb volt.